Ma 2017. október 23. Hétfő Gyöngyi napja van.
» Üvegipari Kiállítás

 

ÁLLANDÓ ÜVEGIPARI KIÁLLÍTÁS

Liszt Ferenc Művelődési Házban

A kiállítás helyszíne:
Liszt Ferenc Művelődési Ház
Tokod-Üveggyár, Ady E. u. 1.

 

A kiállítás nyitvatarása:
H: 18.30-20.00
K-P: 16.30-20.00

 

Gondnok elérhetősége:
Naszákné: 30/623-9990.

Üvegfúvó

Mester áll a kemencék
tűzfényében, vad melegben.
Vascső végén üveg cseppen,
bronz bőréről verejték...
* * *
Tűz éled a vaskohóban,
mind vadabbul, mind mohóbban,
kvarcpor izzik, péppé olvad,
forró lángok heve oly vad.
Félmeztelen testeket
rőt-vörösre festeget,
valahányszor kinéz ránk
odvából e lidércláng.

Majd a fénycsepp, tűzben termett,
gyorsan hűtve jéggé dermed,
száll az égbe fehér gőze,
hajladozva, keringőzve.
Üveggömbök, tűzgolyók,
vascső végén szétfolyók,
körbe pergő fénynyaláb,
szivárványos délibáb.

Vékony talpon pompás serleg,
melyet majd egy bajnok nyer meg;
lágyan hajló ívelt formák
mintha a fényt ostromolnák.
Könnyűkezű kislányka
karcolgat a kristályba;
finom csipkét varázsol
vékony, kúpos palástból.

/forrás: Ross. S.  Poet.hu  /

 

 

Üveggyári kiállítás

Beszélgetés Naszák Andrásné és Francz József szervezőkkel

2010. novemberében látogatott Tóth Tivadar  polgármester úr a romjaiban heverő leállított üveggyárba, ahol a valamikori gyár termékeiből egy régi bemutatóteremben kis kiállítást látott.

Elhatározta, hogy a leállított üzemből, még megmenthető értékeket meg kell menteni, az ott lévő tárgyakat védett helyre, a művelődési ház emeleti raktárhelységébe kell szállítani megőrzésre.

Már az első beszélgetésnél felmerült, ipartörténeti érdekességként a Tokodi Üveggyár történetéről, termékeiről, magáról az üveggyártásról, lehetőségeinkhez mérten bemutató kiállítást kellene létrehozni.

Lelkes szakemberek, régi gyári dolgozók, mesterek kapcsolódtak be a gyűjtő és szervező munkába.

Francz József Öcsi bácsi, Bednárik István Pityu bácsi, Naszák Andrásné Jucika néni, akik személyesen keresték fel gyári ismerőseiket, így vállalva a gyűjtést.

A hír, hogy a régi eszközökből, termékekből kiállítás készül, szájról- szájra terjedt, megkezdődött a gyűjtőmunka. Bizony nem egy szerszám, régi eszköz az otthoni fészerből került elő.

Jó lenne pontos másolatot bemutatni az üvegolvasztó kemencéről-fogalmazódott meg a következő terv.

Fritcz György, Gyurka bácsi műszaki osztályvezető, régi dokumentációk alapján megrajzolta a kemence részletrajzait, aminek felhasználásával Papp Zsombor fából elkészítette a kemence hű mását.

Szakmunka volt a javából! –ha ez a kemence samottból volna, már kezdhetnénk is a felfűtést. Ha már a munkaeszközöknél tartunk, meg kell említeni, hogy a kézi üveggyártáshoz szinte minden eszköz itt látható a középső asztalon, fúvócső (üvegpipa), csipesz, fa és fém előformázó kanál, olló.

Egy – egy eszköz megnevezésénél Öcsi bácsi a szerszámnak hol a német – hol a tót nevét használta. Ez nem meglepő, hisz az itt dolgozó mesterek külországból jöttek, és saját nyelvükön nevezték el munkaeszközeiket.

Az asztalon színező rudak, bordásváza előformázó, behordó lapát látható.

Érdekességként elmondható, hogy a kemence olvasztóterének hőfoka 1600-1700 C° fok (az üveg minőségétől függően), a kimerített üveg pedig az 1100 C° fokot is elérheti.

A kiállítás látványosabb oldala a kristály és színes üvegtermékeké.

Meg kell említeni Kriska László vitrinét, ahol egyedi művészeti alkotások láthatók. A mester régi üvegfúvó dinasztia gyermeke, aki iparművészeti szintre emelte az üvegművességet. A hálósan mintázott tálak, üvegek magas szakmai és művészi mestermunkák.

A kiállítás szépségei közé tartoznak a csiszolt üvegáruk, poharak, vázák, kelyhek. 1967-ig működött a finomcsiszoló műhely, ahonnan a kiállítást bemutató Öcsi bácsi kiemelt néhány finomcsiszoló mestert, úgymint Hartinger Lajos, Pothora József, Lőrincz Péter vagy a fiatalabbak közül Makóczy Ági.

Édesanyám féltett, karcsú, kék színű káliüveg vázáját látom viszont a csiszolt kristályok között.

A kiállítás jelentős részét a színes üvegek foglalják el.

A kézi és gépi gyártású barna üvegek, melyek elsősorban a gyógyszerek csomagolására szolgáltak. Egy-egy régiesen felszerelt gyógyszertárban még ma is láthatóak ilyen üvegek.

A fekete üveg kozmetikai anyagok csomagolására készült, emlékezzünk csak a Hélia-D krém sikerére!

A következő vitrinben különféle dísztárgyakat, lámpatesteket láthatunk kék színben pompázni.

A kézi és automata gyártású zöld üvegek, már a kereskedelmi forgalomból is ismerősek lehetnek.

A kiállítás nagy részét az opál üvegtermékek foglalják el. Magyarországon egyedüli gyártóként, itt valósult meg a kétrétegű üvegopál és kristályüveg gyártás.

Az opálüvegből készültek a kozmetikai üvegek, tégelyek, világítótestek, mennyezeti búrák, a csipkézett és cakkos üveg búrára bizonyára sokan emlékszünk régi konyhánk mennyezetéről.

A savazott üvegek kristályüvegből készültek úgy, hogy a már kész formát mártották egy olyan különleges összetételű savba, ami az üveg felületét megmarta. A mesterek szakmai, művészi ihletettsége szerint lehetett a savazott darabot csiszolni, mintázni.

Egy következő vitrinben kristály és színes dísztárgyak láthatók: virágkosár, színes halak, üvegtojások, kis kancsó, levélnyomók, színes állatfigurák, ezek sorozatgyártásban sohasem készültek. 1943-ban emlékül kapott valaki egy üvegcsiszolt imakönyvet, amin szép kézi csiszolás látható. Kissé giccses tárgyként tekintünk rájuk, de elkészítésük kézügyességet és komoly szakmai tudást igényelt.

A kiállításon végighaladva az utolsó kép a 2004-es leállás után, már a felszámolt gyárról készült, mely háborús állapotokat idéz. A folyosó másik oldalán egy kép, mintegy a kiállítás kezdeteként 1922-23-ban söröző üveggyári dolgozókat mutat, nyakkendős jólöltözött fiúk, ami mutatja, rang volt annak idején üveggyári munkásnak lenni.

A kiállítás megnyitójáról Jucika néni két dolgot emelt ki: azt hogy milyen sok régi gyári  dolgozó és mai érdeklődő jelent meg. A sok-sok egymásra találás , találkozás meghatotta a régi munkatársakat, még az Ő szemébe is könnyeket csalt, akár a két leány gyönyörű  fuvolajátéka.

„Megérte a fáradozást"

Érdemes megnézni a kiállítást, büszkék lehetünk valamikori üveggyárunkra és a mostani szervezőkre.

 

Süvegesné Ifjú Ildikó

 

A Tokodi Üveggyár előtörténete dióhéjban,  Dr. Páva József írása nyomán

 

Bálványi N, nyugalmazott tábornok ki 1945-ben 85 éves volt, mondta el a következőket:

Egy frissen alakult részvénytársaság azt híresztelte, hogy Esztergom közelében jó homok van, ami üveggyártásra megfelel.

Van hajóút, vasút, közút tehát a feltételek megfelelőek egy üveggyár létesítéséhez.

Az építkezést megkezdték.

Az ellenőrző bizottság láthatta az építkezést, a részvényeket tovább gyűjtötték. Majd a főrészvényesek a meglévő részvényekkel külföldre távoztak s a területet magukra hagyták.

Bálványi úr állítása szerint a meglévő épületeket az akkori hadügyminisztérium vette birtokába s lett belőle katonai tábor. „Tábor" volt a neve a környéknek -Zsalazsom dűlőig, a patak folyásáig, ahonnan Dorog bányatelep lakásai kezdődtek.

Üveggyár azonban mégis létesült, ugyanis  Kurczweil Bernát Ó-Budai lakos  1892-ben a tokodi vasútállomás és a bécsi országút közötti területen egy kishutát létesítet.

Egy kis kemencénél befőttesüvegeket állítottak elő, a felvidékről és Ausztriából hozatott üvegfúvó mesterekkel.

Majd 1895-ben eladta a kishutát Moller Károlynak, ki aztán már savanyúvizes üvegeket, is készíttetett. Továbbfejlesztve a termelést fúvott háztartási poharakat, kelyheket is készítettek sőt már csiszoltak is.

A következő tulajdonos a Szerbiai Hrasznik-ból Müller tintagyáros, ki tintásüvegek gyártásával bővített, ezenkívül kristályárut is gyártatott, csiszoló és savazó műhelyt is létesített.

Az első háború alatt a gyártás szünetelt.

Számos üvegfúvó ezalatt az altárói szénbányában dolgozott pl. Roth Antal, Zangl Gyula mesterek.

Az 1921 év fordulópontot jelentett, az Egyesült Izzó és Villamossági Gyár vette meg a gyárat.

Létesítettek 12 fazekas nagy kemencét, itt izzólámpa ballonokat fújtak, amit az újpesti gyárban villanykörtékké szereltek össze.

Üvegfúvókat, műszakiakat  hoztak ide a Felvidéki Utekác-ról, mint a két Kruntorát fivért, a hutamestert és gyártmánytervezőt.

1932-ben az Egyesült izzó nagyhatású automatát vásárolt az izzóballonok gyártására, ezzel Tokodon megszűnt a ballonok fúvása, megkezdődött az opálüveg előállítása, ami 1992-ig jelentős kézigyártású terméke maradt Tokodnak.

A két fazékból készült opálüveg mellett előállítottak kristály, és színes kristály poharakat, sötétzöld üvegeket, kívül zöld belül opál asztali lámpa burákat.

1932-ben már 750 körül volt az itt dolgozók létszáma, ebben az időben már befőttes, uborkás üvegek készültek 12 literesig, cilinderek petróleum lámpákhoz, különféle boros, pálinkás üvegek, és félautomata gyártású préselt üvegek, tányérok.

1945-ben az üvegfúvók öntevékenyen gyártani kezdtek  petróleum lámpához  cilindereket, befőttesüvegeket, valamint táblaüveget, amire a háború után nagy szükség volt, ezekért is cserélhettek élelmet.

1946-tól került a vállalkozás állami tulajdonba..... de ez már egy másik történet, másik dióhéj.